2017. május 27., szombat, Hella napja van, holnap Emil és Csanád napja lesz.
ÖRÖMHÍRVILÁG

"Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen" (Jn 15, 9-11)

Osszuk meg egymással, ami örömöt okozhat!

Saját örömöt új téma létrehozásával oszthatsz meg, és ha neked is tetszik, hozzászólhatsz másokéhoz Vigyor

2015 Szentlélek fesztivál képekben

Fénykép

 
Szeressétek az öregeket!

Nagyon szépen kérlek titeket,
szeressétek az öregeket,
a reszkető kezű ősz apákat,
a hajlott hátú jó anyákat,
a ráncos és eres kezeket,
az elszürkült sápadt szemeket,
én nagyon kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!

Simogassátok meg az öreg fejeket,
csókoljátok meg a ráncos kezeket,
öleljétek meg az öregeket,
adjatok nekik szeretetet,
szenvedtek ők már eleget,
szeressétek az öregeket!

Ne tegyétek szűk odúkba,
ne rakjátok őket otthonokba,
hallgassátok meg panaszukat,
enyhítsétek a bánatukat.

Legyen hozzájuk szép szavatok,
legyen számukra mosolyotok,
én nagyon kérlek titeket,
szeressétek az öregeket,
fáradtak ők már eleget,
hogy ti módosabban éljetek.

Ők is elfogadtak titeket,
mikor Isten közéjük ültetett,
azért kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!

Ha majd az örök szeretet,
elhívja őket közületek,
ti foglaljátok el helyüket,
mert ti lesztek majd az öregek,
s mindazt, amit nekik tettetek,
azt adják nektek a gyerekek,
azért intelek előre titeket,
szeressétek az öregeket!
II. János Pál Pápa
 

„Egy szép napon az Úr 
Hivatta angyalát. 
– Eredj, szolgám, hamar 
Ugord a holdat át. 
Repülj a földre, hol 
Oly rengeteg a kincs, 
Válassz olyat, minő 
Talán a mennyben sincs. 
Királyi koronáról 
A legszebb ékkövet, 
Vagy mit a föld fia 
Leghívebben követ.


Az angyal elrepül. Három nap oda volt. 
Lesték az angyalok, a csillagok, a hold.


Az angyal összejárt 
Sok országot hamar. 
(A Tisza-tájat is, 
Hol szánt a kis magyar.) 
Megnézte mind a föld 
Szikrázó kincseit, 
Páncélszekrényeket, 
Hogy a kincs nincs-e itt. 
Minden világcsodát 
Megnézett hirtelen, 
Meglelte végül is 
A kincset idelenn.


Örömsikollyal érkezett harmadnapon az égbe: 
Búzakalászt és szőlőfürtöt tett az Úr elébe.


Harsányi Lajos

 

HIT ÁLTAL

Szerző: Túrmezei Erzsébet

Túrmezei Erzsébet: HIT ÁLTAL

Egy himnuszt hallok elnémíthatatlan
századokon át új meg új alakban.
Az énekes nem egyszer névtelen.
Nem is ő énekel: a kegyelem!
S az egész földről láthatatlan karban
száll ég felé a csodálatos dallam,
és a fül fenséges harmóniát hall.
Figyelj! „Hit által! Hit által! Hit által!'

Azok sorában, akik énekelnek,
van kemény férfi, félénk, gyenge gyermek,
roskadt öreg, remegő szívű asszony...
De nincs perc, hogy e himnusz elhallgasson.
Mert szájról szájra, szívről szívre kel.
Némíts el egyet, ezer énekel.
Új meg új hang, de ugyanaz a dallam.
Néha leborulok, hogy tisztán halljam,
tele frissességgel, zengő csodákkal.
Hallod? „Hit által! Hit által! Hit által!'

Isten Lelke vezényel. Egyet int,
és új énekes lép elő megint.
Így int neked, és így intett nekem.
Meghallja, ha elnémul énekem,
és fáj neki egyetlen hang hiánya,
amint a nagy egészet dirigálja,
s az örök himnusz zúgva, zengve szárnyal:
Igen! „Hit által! Hit által! Hit által!'

Érzem, rajtam a Karmester szeme.
Énekelni, kezdeni kellene,
hogy munkám, harcom, életem, halálom,
minden szavam, minden szívdobbanásom
ezt, ezt az egyet zengje szüntelen!
Láthatatlan kar énekel velem:
testvéreim hangja körülölel.
Nem, a himnusz ma sem némulhat el,
legyen a dallam bármilyen nehéz.
Szemünk a Karmester kezére néz,
és minden olyan egyszerűvé válik.
Ő segít énekelni mindhalálig
szolgálattal, élettel és halállal
ma is: „Hit által! Hit által! Hit által!'
 


Két vezető beosztásban dolgozó kollégám közt egy régóta tartó viszálykodás rontotta meg a kapcsolatot, olyannyira, hogy az már-már a céget is veszélyeztette. Miután minden cégen belüli békéltető próbálkozás kudarcba fulladt, megkérdezte tőlem a vezérigazgató, hajlandó lennék-e közvetíteni a felek közt.
Mindketten Jézus Krisztus követőinek vallották magukat, tehát joggal reménykedtem, hogy ez valamelyest megkönnyíti majd a dolgomat. Végighallgatom és igyekszem megérteni mindkét fél álláspontját, aztán pedig megpróbálok biblikus tanácsot adni a köztük lévő konfliktus megoldására.
Miután mindegyiküket külön-külön meghallgattam, leültünk együtt is, és elmondtam nekik, hogy szerintem mi Isten szándéka ebben a helyzetben. Egy pillanat múlva tanúja lehettem annak, milyen döbbenetes módon munkálkodott Isten mindkettőjük szívében. Egymásra néztek, majd testvérekként ölelték meg egymást, akik közt Krisztus a közös pont. Ezután imádkoztak egymásért, és elkötelezték magukat arra, hogy ezt a jövőben is megteszik majd.
Amint figyeltem munkahelyi kapcsolatuk eme spontán gyógyulását, Jézus szavai jutottak eszembe a Máté evangéliumából (5: 9): „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”
Egy olyan világban élünk – beleértve a munkahelyünket is – ahol a viszálykodás és az ellenséges hozzáállás a szabály, nem pedig a ritka kivétel. Az üzleti és szakmai világban a versengés, a féltékenység, a bosszúállás és egyéb romboló érzelmek kevés helyet hagynak a békességnek. Sőt: a konfliktus mára már olyannyira közhely lett, hogy a béketeremtés képessége szinte teljesen kiveszett. Ezért van nagy szükség a „béketeremtőkre”, ahogy azt Jézus is hangsúlyozta.
Ebben a szituációban kivételes, áldott helyzetben voltam: láthattam, Isten milyen hatalmasan munkálkodott ennek a két embernek az életében. Nem a szaktudásom, a vesékbe látó képességem vagy egyéb trükkös technikák tették lehetővé számomra, hogy elősegítsem a konfliktus gyors megoldását. Isten cselekedett. De az is igaz, hogy Ő „béketeremtőket” használ a gyógyításban, és nem kizárt, hogy téged is használni szeretne.
Fontos megjegyezni, hogy különbség van a béketeremtés és a „béke-tettetés” közt. A „béke-tettetés” legtöbbször pusztán egy konfliktuskerülő hozzáállást takar: bolond módon máshova nézünk, hátha eközben a probléma magától megoldódik, de ez általában nem következik be.
A béketeremtés ezzel szemben annyit jelent, hogy céltudatosan a konfliktusra – és az abban érintettekre – koncentrálok, miközben nem tévesztem szem elől a fő célt: hogy mindenki számára elfogadható megoldást találjak. Ideális esetben a megoldás mindenki számára kedvező, és senki nem érzi úgy, hogy az ő szükségleteit és érdekeit nem vették figyelembe.
A béke jellemezzen mindenkit, aki Jézus Krisztus követőjének vallja magát. Ez persze arra is kötelez bennünket, hogy segítsünk békét teremteni, ahol csak lehet. Ez azonban nem mindig könnyű – a viszályból harmóniát teremteni kemény munka, de attól még erre int minket az Ige: „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” (Zsidókhoz írt levél 12: 11)

 



"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
Könnyű kimondani. De ha nehéz
Órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
Ha éjszakának tűnnek nappalok,
Eltördelni mégis a mondatot,
Hogy "legyen meg a te akaratod!"?

Inkább sikoltanék: "Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !"
Szívem keserű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
"Én Istenem, hát ez a szeretet? !"

Aztán elcsitul: "Bocsáss meg, Atyám!"
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
De szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
Ne csak szájjal, de szívvel mondani:
"Ahogy te akarod, ne ahogy én!"
A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
Amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
"Add, hogy csupán Téged kívánjalak!"

"Legyen akaratod", ha nap nevet.
"Legyen akaratod", ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen, ahogy Te akarod!

 

1. Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet.
Ne törődj vele! Te csak építs!

2. Ha valakinek segítesz, furcsán néznek rád az emberek.
Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá!

3. Ha mindent megteszel a világért, helyébe rúgást fogsz kapni.
Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!

4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

5. A becsületesség, tisztaság es igazmondás támadhatóvá tesz.
Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes, őszinte!

6. Az emberek ésszerűtlenül gondolkodnak, helytelenül cselekszenek és önzők.
Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!

7. Ha jót teszel, azt mások úgy veszik, hogy hátsó szándék vezet.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

8. Ha ezek a céljaid vezérelnek, hamis barátaid, és igaz ellenségeid lesznek.
Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!

 

Volt egyszer egy császár messze Keleten, aki nagyon öreg volt, és tudta, hogy közeleg az idő, amikor meg kell választania utódját. Ahelyett, hogy egyik hivatalnokát vagy valamelyik gyermekét választotta volna, úgy döntött, hogy másképp cselekszik. Egyik nap összehívatta a császárság valamennyi fiatalemberét. Így szólt: „Ideje, hogy lemondjak, és megválasszam a következő császárt. Úgy döntöttem, hogy közületek választok valakit". A fiatalok elámultak. A császár így folytatta: „Mindegyikőtöknek adok egy magot. Egyetlen magot. Ez egy nagyon különleges mag. Menjetek haza, ültessétek el a magot, öntözzétek, és gyertek ide vissza mához egy évre azzal, amit ebből a magból felneveltetek. Aztán megnézem a növényeiteket, és így döntöm el, hogy ki legyen a birodalom következő császára!"

Volt egy Ling nevű fiú, aki ott volt aznap, és a többiekhez hasonlóan ő is kapott egy magot. Hazament, és izgatottan mesélte el anyjának az egész történetet. Édesanyja segített egy cserepet és virágföldet szerezni, ő pedig elültette a magot, és gondosan locsolta. Mindennap megöntözte, és figyelte, hogy kibújt-e. Körülbelül három hét múlva a többi fiú elkezdett a magról és a növényéről beszélgetni.

Ling mindennap hazament és megnézte a cserepet, de semmi nem nőtt ki belőle. Eltelt három hét, négy hét, öt hét. Még mindig semmi. Mostanra már mindenki a növényéről beszélt, de Lingnek nem volt növénye, és úgy érezte, kudarcot vallott. Eltelt hat hónap - és még mindig nem nőtt ki semmi Ling cserepéből. Biztos volt benne, hogy elpusztította a magot. Mindenki másnak fája nőtt, meg hatalmas növénye, neki meg nem volt semmije sem. A barátainak azonban nem mondott semmit. Csak várta, hogy kihajtson a növénye.

Végül eltelt egy év, és a császárság valamennyi ifja elhozta a növényét, hogy a császár megvizsgálhassa. Ling azt mondta édesanyjának, hogy ő nem megy el csak azért, hogy az üres cserepet megmutassa. Anyja azonban arra biztatta, hogy menjen el, vigye el a cserepet, és mondja el őszintén, mi történt. Lingnek remegett a gyomra, de tudta, hogy anyjának van igaza. Elvitte üres cserepét a palotába. Amikor Ling megérkezett, elámult azon, mennyiféle növényt neveltek a társai. Csodaszépek voltak - mindenféle méretűek és alakúak. Ling letette üres cserepét a földre, és sokan kinevették. Néhányan megsajnálták, és annyit mondtak: „Nem baj, legalább megpróbáltad."

Amikor a császár megérkezett, végignézett a termen, és köszöntötte a fiatalembereket. Ling igyekezett megbújni hátul. „Nahát, micsoda növényeket, fákat és virágokat neveltetek" - szólt a császár. Ma egyikőtöket kinevezem császárnak."

Egyszer csak a császár megpillantotta a hátul rejtőzködő Linget üres cserepével. Megparancsolta az őröknek, hogy vezessék elé a fiút. Linget rémület töltöttel el. „A császár tudja, hogy kudarcot vallottam! Lehet, hogy meg is ölet!"

Amikor Ling előre ért, a császár megkérdezte a nevét. „Lingnek hívnak" - felelte. A fiúk mind nevetgéltek, és gúnyolták. A császár megkérte, hogy mindenki hallgasson el. Lingre nézett, és aztán így szólt a tömeghez: „Íme az új császárotok! A neve Ling!"

Ling nem hitt a fülének. Még a magját sem tudta felnevelni. Hogy lehetne ő az új császár?

Aztán a császár így szólt: „Ma egy éve mindenkinek adtam egy magot. Azt mondtam, hogy fogjátok a magot, ültessétek el, öntözzétek, és hozzátok vissza nekem ma. De mindannyiótoknak főzött magvakat adtam, amik nem hajthatnak ki. Mindannyian, Ling kivételével, fákat és növényeket és virágokat hoztatok nekem. Amikor rájöttetek, hogy a mag nem hajt ki, másik maggal helyettesítettétek azt, amit én adtam. Egyedül Ling volt elég bátor és őszinte ahhoz, hogy elhozza nekem a cserepet az én magommal. Ezért ő lesz az új császár!"

 

„Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt" (Ján 12,24-25). Ez az ige emlékeztet bennünket arra, hogy aki most kevesebbel megelégszik, az később többet fog kapni. Azáltal, hogy most „meghalunk" magunknak, örökké fogunk élni.

- Jézus azt mondta: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát" (Mt 7,21). Nem elég annyi, hogy kívülről keresztyénnek nézünk ki. Jézus azt akarja, hogy valódiak legyünk.

 

 

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be, -
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy meg élek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet. -

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú,
ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt
megtisztálkodva ma betérhet újból,
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönhet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás,
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül:
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

 

Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
könnyebbíts lelkem terhét!

Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben
Té-tova bujdosik, mint madár az szélvészben,
Tőled oly igen fél, néked szólni sem mér,
akar esni kétségben.

Látván magán való szántalan jovaidat,
Kiért viszont téged nem nem szolgált, jól tött urát,
Háládatlanságát látván hamisságát,
ugyan útálja magát.

Akarna tehozzád ismét örömest térni,
De bűnei miatt nem mér elődbe jönni,
Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett,
színed igen rettegi.

Semmije nincs penig, mivel elődbe jöjjen,
Kivel jótétedért viszont téged tiszteljen,
Nagy alázatosan méltó haragodban
tégedet engeszteljen.

Sok kísértet éri, gyakorta ijegeti,
Tőled rettegteti, kétségre sietteti,
Ki miatt majd elvész, ha véle jól nem téssz,
magát Pokolra ejti.

Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet,
Mondván: Vajha az Úr hozzá venne éngemet,
Bizony kedvét lelném, mert őtet követném,
mint édes Istenemet!

Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal,
Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával?
Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében
szép magasztalásokkal.

Az te szódat, Uram, mihelyen meghallhatja,
Ottan szent nevedet, nagy felszóval kiáltja,
Kiterjesztett kézzel, sűrű könyves szemmel
magát reád bocsátja.

Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet,
Magad is megszánnád, látván, mint keseredett,
Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal
kér fejének kegyelmet.

Irgalmasságod is annál inkább megtetszik,
Mennyivel több bűnöm tőled megengedtetik;
Mit engedhetnél meg, ha nem vétkeznének
te ellened az hívek?

No, nem tartod tovább haragod, tudom, rajta,
Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva,
De csak olyanoknak, kik utánad járnak,
mert vagy mindenek ura.

Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez,
Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez,
Mert ő hozzáfogad, csak reá hadd magad,
igen irgalmas úr ez.

Higgyünk mindörökké igazán csak őbenne,
Bűntűl őrizkedjünk, ne távozzunk el tőle,
Áldott az ő neve örökké Mennyekbe,
ki ma megkegyelmeze.

 

"Hozzon a mai nap belső békét a számodra. Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy ahol lenned kell. Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek. Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat "teljesen a tiéd" és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunké!"

 

A szavak nélküli megértés
Az elengedett kapaszkodók
A tapasztalatokon érlelődő bölcsesség

Mutassa meg neked a Szeretet Istenét


A kitartóan váró türelem
Az egyszerűséggel megelégedő jókedv
A lehetőségekből építkező lelemény

Mutassa meg neked a Szeretet Istenét


Az útitársadul szegődő jóság
Az örömöt plántáló kedvesség
A váratlanul kibomló nagy titok

Mutassa meg neked a Szeretet Istenét


Az emlékezetbe ölelt idő
A csönd kedves simogatása
Az igaz, tiszta szó ereje
Mutassa meg neked a Szeretet Istenét

 
"Adjál akkor is, ha kevés van neked is, adjál akkor is, ha neked is szükséged lenne rá, adjál akkor is, ha neked nem adtak, adjál akkor is, ha a szavaknál többre van szükség - és közben észrevétlenül a reménység emberévé leszel." Pál Feri
 

    Egyetlen Isten!
    Atya, Fiú és Szentlélek!
    Neked ajánljuk ma az emberi idő új kezdetét,
    Az évet, amely most kezdődik.
    Neked ajánljuk, aki kezdetnélküli Kezdet vagy,
    Aki igazság és Szeretet vagy,
    Aki Mindenhatóság és irgalmasság vagy,
    Te légy jelen benne, és cselekedjél benne!
    Mert Általad élünk, mozgunk és vagyunk.
    Az új évnek ezt az első napját
    Az Ige földi születése titkával egyesítjük.
    Ő a Fiú, akit Te, Atya, az emberiségnek ajándékoztál,
    hogy egy legyen velünk.
    Ma különös szeretettel és gyöngédséggel vesszük körül
    a názáreti Szűz anyaságát,
    Akit Te, örök Atya, kiválasztottál,
    hogy a Te Fiad édesanyja legyen a Szentlélek műve által,
    Aki a mi Szeretetünk a kimondhatatlan Háromság titkában.
    Üdvözlünk, új év, a liturgia mai szövegével:
    ,,Áldjon meg Téged az Úr és oltalmazzon!
    Fordítsa feléd orcáját, és legyen hozzád kegyes!
    Tekintsen rád az Úr, és adjon békességet!''
    Újév alkalmával ezeket a kívánságokat
    fejezzük ki kölcsönösen egymásnak:
    Jézus Krisztus nevében kezdjünk újra!
    Az Ő neve azt jelenti: Isten üdvözít!

 



Elmúlt. Hirtelen, mint a többi mind.
Alig jött, és tovasuhant megint.
Év lett volna? Vagy tűnő pillanat?
Mennyi mindenre nem telt, nem maradt.
Rá se értek virággá fesleni
lelkem bimbóban alvó tervei.
Régi adósságok roskasztanak,
mert olyan rövid volt a perc, a nap.
De mélyen egy felismerés sikolt:
Mesterednek csak három éve volt!

És elég volt, és mégse volt kevés.
Tengernyi kín fogadta, szenvedés.
Az elveszett világ váltságra várt.
Milliók hordtak görnyesztő igát.
S ő rövid három földi év után
azt mondhatta: "Elvégeztem, Atyám!“
Abból a három évből lett nekem
szabadulásom, békém, életem,
s aki él, azóta abból él.
Századok tűnnek, mint hulló levél...
De megoldás örökre az marad,
mit Ő elvégzett három év alatt.

Míg három évnek titkát vallatom,
s tűnő évek zenéjét hallgatom,
új évem imádkozva, csendesen
abba az isteni kézbe teszem,
mint valamikor rég egy kisgyerek
az ezreknek elég öt kenyeret
fenn a hegyen kezébe tette le.
S boldog csoda történik vele:
pillanata nem pillanatot ér!
Lesz belőle áldott csodakenyér!
Minden perce, morzsája viszi szét
három év erejének jóízét.

 



Szenvedésed
Isten-adta ruhád.
Először sehogyan se illik rád.
Úgy találod, hogy nagy neked.
Belenőhetsz, ha békén viseled..

S ha Isten ráteszi áldó kezét,
erőt arra is ád,
hogy úgy viseld végül a szenvedést,
mint drága ünneplőruhát.

 
Mivel Jézus Krisztus követője vagyok, Jézus születésnapját december 25-én ünneplem, ahogy más keresztyének milliói is teszik szerte a világon. Senki sem tudja biztosan Jézus születésének pontos dátumát, de december 25-e éppen olyan jó napnak látszik, mint bármelyik másik nap arra, hogy megemlékezzünk születéséről. A Biblia elmondja, hogy bölcsek nagyon hosszú utat tettek meg, hogy elhozzák ajándékaikat az újszülött csecsemőnek, aki a világ Megváltója lesz. Emiatt hagyománnyá vált, hogy barátok és a család ajándékokat adnak egymásnak az ünneplés részeként. Ajándékok adása és elfogadása a szeretet egyik nyelve, kedves alkalom, amellyel kimutathatjuk embereknek törődésünket, és hogy érzelmi kapcsolatot akarunk teremteni velük. Minden kapcsolat nagyon reális része, ha gondolunk valakire és időt szánunk rá, hogy kiválasszunk valami ajándékot, amiről úgy gondoljuk, hogy örülni fog neki. Úgy látszik azonban, hogy ezt a szokást túlzásba vittük, mivel egyre több ember felejt el tiszteletet adni Jézusnak, és helyette arra fordítja energiáit, hogy pénzt költ, ami nincs neki, olyan dolgokra, amelyekre nem mindig könnyű indokot találni.
Ez az egyik oka annak, hogy szeretek „fehér elefánt” ajándékpartikra járni.
 

 

Ég a gyertya, ég,

el ne aludjék!

Karácsonyfa-

gyertya köré

mind ide gyűljék!

 

Ég a gyertya, ég,

el ne aludjék!

Csillagszóró

száz sziporka

mind ide hulljék!

 

Ég a gyertya, ég,

el ne aludjék!

Béke,

szeretet,

igazság

el sose múljék!

 

 



Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

 

Wass Albert: Karácsonyi versek II.

Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!

Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!

 

A betlehemeknek s az első karácsonyéjszakát ábrázoló képeknek hagyományos alakja az ökör és a szamár. Ismerősként köszöntjük őket, nemcsak azért, mert megszoktuk, hogy ott vannak a kis Jézus közelében, hanem azért is, mert valóban odaillenek a jászol mellé. Mégsem árt tudnunk, hogy az evangélium karácsonyi beszámolójában kifejezetten nem esik szó róluk. A Biblia íróinak nem szokása, hogy egy-egy esemény színhelyét pontosan leírják, figyelmük rendesen csak a lényeges szereplőkre irányul. Jézus születéséről is csak ennyit ír Szent Lukács: „Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson (2, 7).

Érdemes-e kutatnunk, hogy került mégis oda az ökör meg a szamár az oltárképekre, a kódexek miniatúráira s a mi karácsonyfáink alá is? Nem egyszerűbb megelégednünk azzal, hogy bizonyára a képzeletnek természetes leleménye állította őket a jászol mellé, szinte önként adódó mozdulattal kiegészítve a Biblia szűkszavú beszámolóját?

 

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket zengek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.

 

Uram, tégy engem békéd eszközévé,
Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,

Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,

Hogy összekössek, ahol széthúzás van,
Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,

Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

 

A tegnap elmúlt - Új napot hozz Jézus!
A tegnap elmúlt - Új embert teremts, Jézus!
A tegnap elmúlt - Új életre taníts, Jézus!
A tegnap elmúlt - Új utakat szabj elénk, Jézus!

 

A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.

 

Az Út követése
megpróbáltatás, szenvedés,
vállra vett kereszt -
s szabad, vibráló szeretet.

Bárány arcán vér-verejték
s világot befogadó mosoly.

A látók lépésről-lépésre
nekifeszülnek annak, ami még
előttük van. míg a pillanat
eresztékein átragyog a hit.

Itt az ideje, hogy
elindulj Őelébe, aki közelít.

 
"Egy bot az én kezemben arra jó, hogy elkergessem a kutyákat.

Egy bot Mózes kezében kettéválasztja a hatalmas tengert.

Attól függ, kinek a kezében van.


Egy parittya az én kezemben: gyermekjáték.

Egy parittya az ifjú Dávid kezében hatalmas fegyver.

Attól függ, kinek a kezében van.
 

Richard Selzer orvos Halálos leckék című könyvében (Touchstone Books, 1987) leír egy kórtermi jelenetet, mely azt követően játszódik, hogy műtétet hajtott végre egy fiatal nő arcán:

Ott állok az ágy mellett, amelyben a fiatalasszony fekszik... arca, mint műtét után... ajka bénán görbül... bohócszerű.

Az arcidegnek egy kis ága, az egyik szájizom el van vágva. Mostantól fogva így fog kinézni. Szinte megszállottan követtem az archús görbületeit, állíthatom. De ahhoz, hogy eltávolítsam az arcban lévő daganatot, át kellett vágnom ezt a kis ideget. A nő fiatal férje a szobában van. Az ágy másik oldalán áll, és úgy tűnik, hogy ők teljesen a maguk világában vannak az éjjeli lámpafénynél... tőlem elszigetelten... meghitten.

-     Kik ők? Kérdezem magamtól... a férfi és ez a fanyar arc, amelyet én csináltam; akik olyan gyöngéden néznek egymásra és érintik meg egymást. A fiatalasszony megszólal:

-     Mindig ilyen marad a szám? - kérdi.

-     Igen - válaszolom. - Azért van ez így, mert az ideget el kellett vágni.

Bólint és hallgat. De a fiatalember mosolyog.

-     Nekem tetszik - mondja. - Olyan pajkos.

Azonnal rájövök, ki ő. Megértem, és lesütöm a szemem. Senki sem bátor, amikor Istennel találkozik. A fiatalember nem zavartatja magát, lehajol, hogy megcsókolja a görbült ajkat, és én elég közel vagyok ahhoz, hogy lássam, hogyan torzítja el saját ajkát, hogy a feleségééhez igazítsa... hogy megmutassa neki: a csókjuk még mindig a régi.


 
Keresés