Szent Tamás apostol

 

Adatok

Tamás apostol a „hitetlen”, Szent Tamás (†71. december 21.). A bibliai tizenkét apostol egyike, ő volt az, aki Jézus sebeit megtapasztalandó, ujjait a sebeibe tette, innen a népi elnevezés: Hitetlen Tamás. Neve az arámi Taumá/Tómá-ból ered, ami „párost, ikret” jelent. János evangélista több helyen Didimos (iker) névvel említi. Amikor Jézus Betániába megy (Jeruzsálemhez vészes közelségébe, barátja Lázár feltámasztására), Tamás így buzdítja apostol-társait: „Menjünk el mi is, és haljunk meg vele!”, ezzel mintegy megjelölve a maga útját is. Az utolsó vacsorán - felvállalva tudatlanságát- kérdést intéz Jézushoz: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” A feltámadás után pedig a hitetlenségét vállalja társai előtt: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érinthetem meg ujjaimmal a szegek helyét, és nem teszem az oldalára, nem hiszem.” III. századi apokrif irat a Tamás cselekedetei, amely arról tudósít, hogy csodálatos eredményeket és el az evangéliumi hirdetésben, az egész távoli Indiáig. E szerint Pünkösd után megjelent neki az Úr, és Indiába küldte őt. Eljutott IV. Gondofarész udvarába, ahol meggyógyította a király öccsét, majd segített neki felújítani a palotáját, mivel a legenda szerint tanult ács volt. Ezután a király engedélyével, sikerrel térített India nyugati partvidékén. A déli Kerala tartomány lakosságát 55 körül Tamás térítette meg a szír-malabár kereszténységre. Itt a mai napig több millió keresztény él. Téríteni próbált a keleti partvidéken is, de Madrasz környékén vértanúhalált szenvedett. Itt Majlapurban temették el. Holttestét 280 körül a szír keresztények Szíriába, Edessza (Urja) városába vitték át. Attribútumai: öv, mérőléc (az építőmester jelképe), és tőr vagy lándzsa, amivel leszúrták.

Profilja

Az én Tamásom egy igazi, vérbeli provokátor. Ennek három alkalommal is tanújelét adja. Először társait provokálja, amikor ők hezitálnak, hogy a szemmel tartott Jézus kíséretében maradjanak-e Lázár feltámasztása előtt: „Menjünk el mi is…” (Jn 11, 16). Kőkemény provokátor, amivel ki tudja mozdítani a tizenkettőt. Legközelebb magát Jézust provokálja, amikor kijelentésére, hogy „ismeritek az utat oda, ahova megyek” nyíltan így reagál: „Uram nem tudjuk hová mész…” (Jn 14,5), mintha azt mondaná neki: azt sem tudjuk, mit beszélsz. Harmadik kemény szavú provokációja a Feltámadottal találkozott testvéreinek szól: „Ha nem látom….én nem hiszem!” (Jn 20, 25) Mindhárom provokációja hihetetlen gyümölcsöt hoz: az első után látják a feltámasztott Lázárt, a második eredménye az egyik legmélyebb jézusi mondat: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”, harmadszor pedig a Feltámadt Jézus sebeit érintheti Tamásunk. Tamás nem csak kételkedő, hanem cselekvő ember is. Élni, látni, előre látni, előre menni, belemenni, tapasztalni akar nem félve a haláltól; és megkapja azt, amit vár, sőt még annál jóval többet: a hálált legyőző Élet-et láthatja (lázárnál), hallhatja („Én vagyok az Élet”) és tapinthatja (a Feltámadott oldalán). Így lesz az utolsó szemtanúból az első hitvalló: „az én Uram, én Istenem!” boldog kimondója.