Szent Péter apostol

 

Adatok

Péter (Kr.e. 1-Kr.u. 67. június 29.) a tizenkét apostol egyike, Jézus tanítványa, Róma első püspöke Kr.u. 33-tól haláláig. Eredeti nevén Simonnak (héberül Siméón; figyelés, hallgatás, figyelem) nevezték. Jézus adta neki a Péter nevet, amely a görög Petrosz vagyis kőszikla szóból ered. Pál apostol műveiben gyakran nevezi Péter Kéfásnak is, mivel ez az arámi változata a kősziklának. Az apostolok között a legjelentősebb alak, nevét minden írás először említi a tizenkét tanítvány közül. Péter az Újszövetség szerint Betszaidából származott (Jn 1,44, Jn 12,21), de Jézus idejében Kafarnaumba élt testvérével, Andrással. Az is bizonyos, hogy Péternek volt felesége és anyósa. Szakmája szerint halászattal foglalkozott a Genezáreti tavon. Péter apostol attribútuma a kulcs (a mennyek országának kulcsa Máté evangéliuma alapján)

Profilja

Az én Péteremről az első, amit el lehet mondani, hogy első akar lenni. Elsőségre törekszik, perfekcionista, a tökéletességnél nem adja alább (vö. „mi mindent elhagytunk”-Mk 10,28-, „moss meg teljesen”-Jn 13,9). Ezzel a teljesség-igénnyel veti bele magát Jézus követésébe. Mint ahogy a tóba is, amikor a feltámadás után felismeri Mesterét a parton, hogy elsőként érjen oda hozzá (Jn 21,7). Ahogy első akart lenni a sírnál is, és a gyorsabban futó tanítvány tisztelettel meg is várja, hogy elsőként léphessen be. Péter épp teljes mellbedobásával vált ki tiszteletet apostoltársai körében. „Ha mindnyájan meg is botránkoznak tebenned, én nem botránkozom meg soha” (Mt 26,33). Péter „gondolkodás nélkül” követi Jézust. Általában lendületből cselekszik: dobja be a hálót, ugrik ki a bárkából az éjszakai tó vizére, rántja elő kardját, vagy követi Jézust a főpap udvarára. Ugyanilyen heves szavaiban is. Ami a szívén, az a száján. Az szélsőségek embere. Nagy amplitúdójú. Jézus nem csak a bárkájába (munkahelyére) és otthonába, hanem a szívébe is beengedi. Ezért is kérdezi Jézus tőle: „Péter (mennyire) szeretsz Te engem?” (Jn 21,15-19) Péter az egyteln, akinek a neve, azaz lényege, a személyiségének a magja változik meg attól, hogy Jézussal találkozik. Mesterétől új nevet, új feladatot és új életcélt kap. Péter épp nagyképűsége miatt tud nagyon pofára esni. Szangvinikus: magabiztossága a kakasszóra törik meg egészen. El kell buknia, meg kell szégyenülnie, csúfosan le kell égnie ahhoz, hogy bizalmát ne önmagában, hanem Istenben keresse innentől fogva. Benne kell száz százalékig megbíznia, hogy Mestere rá bízhassa árván maradt apostolait, csapatát, ügyét, egyházát. Isten csodája, humora és átalakító ereje, hogy az, aki a leghevesebb volt a tanítványok közt – végül stabil sziklává lesz, aki megtagadta – végül az első pápa lesz, aki kicsinyhitűnek bizonyult – végül a hit oszlopa lesz az első Krisztus-követők között.