Szent Pál apostol

Pál a tizenharmadik apostol, a korai kereszténység jelentős alakja, aki nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében az európai kontinensen. Az Újszövetségben 14 könyv (levél) köthető a nevéhez. Eredetileg Saulnak hívták. Római polgárjoggal rendelkezett, melyre többször hivatkozott is. „Polgári” foglalkozása sátorkészítő volt. A farizeus irányzatot követte, részt vett a korai keresztények üldözésében. A Damaszkuszban lévő keresztények ellen indult, amikor útközben (a „damaszkuszi úton”) Jézus megszólította, és ő is a követőjévé vált (ezt nevezzük Pál-fordulásnak). Meghívatásával együtt Pál felismerte, hogy az ő feladata az evangélium hirdetése a pogányok között. Ez a tudat szinte kényszerként nehezedett rá (vö. Gal 1,16;1 Kor 9,16). A hit útja lett életének témája. A rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat. E miatt gyanússá vált saját keresztény testvérei előtt, s magára vette népének gyűlöletét. Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. Bizonyos mértékig megértette a sztoikus fogalmakat, ismerte a pogány kultúrákat és a kezdődő gnózist. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományában volt. Így helyzete Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá tette, hogy a legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordítsa az evangéliumot. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. A Római Birodalom keleti részében tett három hosszú misszionáriusi útját követően Pál visszatért Jeruzsálembe. Itt őrizetbe vették, de kijelentette, hogy ő római polgár, ezért Rómában állították bíróság elé, majd lefejezték.  Attribútuma a kard vértanú halála miatt.